Miért kell a szakszervezet?

Ma Magyarországon szinte mindennek világpiaci ára van, kivéve az elvégzett munka ellenértékét, a béreket. A munkavállalók kiszolgáltatottak a munkáltatóknak.A munkáltatás szabályait folyamatosan a munkavállalók kárára módosítják.Mindennek egyik legfőbb oka, hogy a munkavállalók egyedül képtelenek egyenrangú alkura a munkáltatókkal.Egyértelmű, hogy a munkavállalók helyzetén csak összefogással lehet javítani.

Az alacsony szervezettség és a megosztottság miatt keresik töredékét a magyar munkavállalók a nyugati béreknek.

Meg kell érteni, hogy csakis abban az esetben lehet sikereket elérni, ha hiszünk magunkban. Mindig lesznek olyanok, akik abban érdekeltek, hogy minél kisebb legyen a dolgozói szervezettség. Ezek ugyanúgy lehetnek munkahelyi vezetők mint olyan kollégák akik a társaik érdekeit semmibe véve próbálnak jópontokat szerezni maguknak a fent említett vezetőknél.

Miért fontos a minél nagyobb szervezettség?

Ezt én egy egyszerű példával szoktam szemléltetni. Meg akarunk állítani valakit, hogy akár kérdéseket tegyünk fel, vagy akár csak a véleményünket mondjuk el egy döntéssel kapcsolatban. Ha százan állunk a folyosón amerre megy, kikerüli az embereket és áthalad. Ha néhányan megfogják egymás kezét, kerülnie kell egy kicsit és úgy megy tovább. Viszont ha mindannyian összekapaszkodnak, kénytelen megállni és foglalkozni a problémával! Nagyon leegyszerűsítve, ugyanígy működik a szakszervezet.

Mi is az a szakszervezet?

Rengeteg tévhit és illúzió lengi körül a szakszervezeteket.  Sokan azt is megkérdőjelezik, hogy még egyáltalán működnek, vagy legalábbis valamiféle szocializmusból visszamaradt csökevénynek gondolják.Ennek egyik fő oka, hogy úgy nőtt fel egy generáció, hogy nem is hallott a szakszervezetekről, vagy ha hallott is, csupa negatív hírrel mosták össze.A tapasztalatom szerint, sajnos, még a szakszervezeti tagok sincsenek teljesen tudatában annak, hogy mi is valójában a szakszervezet. A munkavállalóknak általában felületesek az ismereteik a szakszervezetekről, mert sem az iskolában sem otthon nem hallanak róluk. Valójában a szakszervezet olyan önkéntes munkavállalói egyesülés, amelynek legfontosabb célja tagjai szellemi és anyagi igényeinek, jólétének javítása. Csak akkor létezik, ha a munkavállalók azt létrehozzák és működtetik. A szakszervezet erejét, befolyását a tagok számán túl, szolidaritása és aktivitása adja.

„Mit ad a szakszervezet?”

Ez az a kérdés, amit rendszeresen feltesznek, és amire nincs elég jó válasz. Miért? Mert bármit válaszolunk rá, mindig lehet olyan elvárást támasztani, amit a szakszervezet nem képes teljesíteni. A szakszervezeteket olyan problémák megoldására hoztak létre a munkavállalók, amelyet egyénileg nem tudnak megoldani.A tagok egymásra vannak utalva, együtt kell működniük, méghozzá magas szinten. Ennek érdekében a szakszervezetre vonatkozó szabályokkal minden tagnak tisztában kell lennie.Meglátásom szerint, nemcsak a tagok, de sokszor a tisztségviselők sincsenek tisztában saját szakszervezetük működésével, és az azt leíró szabályokkal. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nemcsak munkahelyi szinten tudunk felszólalni az érdekeink érvényesítéséért, hanem – mint a konföderáció elnökségi tagja – a legmagasabb szintig, akár még kormányzat felé is tudom eszkalálni az esetleges problémákat!

 Minden jelenlegi és új taggal tudatni kell, hogy a taggá válás önmagában még nem jelent megoldást, de amit összefogással meg lehet oldani, azt közös erővel megpróbáljuk elérni.

Mindent összevetve, a szakszervezet az egyetlen módja az érdekeink érvényesítésének!

Bízom benne, hogy azok akik eddig még bizonytalanok voltak a szakszervezeti tagsággal kapcsolatban, ezekben a nehéz időkben a csatlakozás mellett döntenek és segítenek elérni az együtt kitűzött célokat!

Szerző: Kósa János